Írója anonim 

A levegőben kavargó hópelyheket alig lehetett látni a sötétedő éjszakában. Szöul utcáinak lámpafényei csak gyéren világítottak, helyettük a kivilágított épületek adtak némi fényt a kimenő homályból. A város hatalmas bevásárlóközpontjába az estével együtt hét fiatal is érkezett. Jókedvűen sétálgattak a különböző üzletek között, majd egy bevásárlókocsit magukhoz véve araszoltak tovább egy nagy üvegajtó felé, hogy kosarukat megtöltsék ajándékokkal.

Bent rengeteg ember szaladgált a jól feltöltött sorok között. Minden karácsonyi hangulatba öltözött. Piros egyenruhát viselő alkalmazottak rakodták ki az új árukat, melyeket a vásárlók azonnal le is kapkodtak a polcokról.

-Rendben, szerintem én, Namjoon és Hoseok jobbra megyünk, ti pedig balra – intett a hét fiú közül egy barna hajú srác, majd megragadva a bevásárlókocsit bevonult egy sorba nyomában két húzott szemű barátjával.

A finom édességekkel megtömött sorok hívogatták az emberi szemet, a színesebbnél-színesebb csomagolások csak úgy csillogtak a fényben. Az idősebb, név szerint Jin, sóhajtva kezdte beledobálni a kosárba a nagy tábla csokikat és különböző ízesítésű szaloncukrokat. A mögötte haladó fiúk egyike, Hoseok csak nézelődött, mintha nem állt volna szándékában semmit sem venni, de valójában ez nem így volt. Csak a mézeskalácsokat kereste, mivel az apró finomságok a nagymamája által karácsonykor sütött sütikre emlékeztették őt.

Amint megpillantotta a keresett ételt, egyből megragadta, de valaki ugyanabban a pillanatban fogta meg. Hoesok kíváncsian kereste a kéz gazdáját és mikor megpillantotta, hogy bizony egy három évesnél nem idősebb kisfiú akarta elvenni a kiszemelt ételét, egyből elmosolyodott.

-Ereszd el, vörös! – förmedt rá a felvágott nyelvű kisfiú és rángatni kezdte a zacskót, de a babaarcú srác sem hagyta magát. Hamarosan cibálni kezdték az édességgel teli zacskót, amiben a mézeskalácsok ropogva törtek ketté a szorítás következtében. Hoseok majdnem kirántotta a kisfiú kezéből a zacskót, de a gyengébbik fél meglendítve apróbb lábát, bokán rúgta az idősebbet, aki a meglepettségtől elengedte a zacskót, ami hangos reccsenéssel szakadt széjjel, így mindent beborított a törött mézeskalács. A két ellenség ijedten nézett egymásra, majd Hoseok megragadva a kisfiú kezét átvonszolta egy másik sorba, hogy még véletlenül se bukjanak le. A nagy veszekedést csak a finom sütemény bánta, pedig még volt tömérdek a polcokon.

A filmes és számítógépes játékok részlegénél Taehyung sétálgatott, de a szeme megakadt egy fiatal srácon, aki az egyik sorban guggolt, és úgy nézegette az ott szépen berakosgatott karácsonyi díszeket. Tae tekintete a rózsaszín hajú fiú fenekére tévedt, minek következtében nem nézett előre. Ennek meg is lett a végeredménye. Hangos csattanással ment neki a sorban felállított karácsonyfák egyikének, ami egész lavinát indított el. A fák, akár a dominók, úgy dőltek el hangos csörömpölések közepette. A szőke hajú fiú fülét-farkát behúzva folytatta útját az ismeretlen szépfiú mellett, aki bambulását okozta. Bambam – mert így hívták a pinket – halk kuncogással követte a rénszarvasszarvval ellátott fejpántot viselő Taehyung alakját, majd tekintetét ismét a díszekre szegezte.

Eközben a bolt hátsó részlegénél Jimin és Yoongi a játékoknál nézelődött. A Barbie babák és a rózsaszín pónik között röhögve haladtak előre.

-Ezt nézd Jimin – nevetett fel a menta hajú, Suga. Kezében egy szárnyas pónilovat tartott, aminek szárnyai világítottak, ha megnyomta a lábán lévő apró gombot. – Ez a valami úgy néz ki, mint a hajad.

A poén elég gyengének bizonyult, de ez egyikkőjüket sem érdekelte. Hangos hahotázásba kezdtek, ezzel mindenki figyelmét magukra vonva.

Egy anyuka és kislánya haladt el mellettük, és a gyerek csodálkozva nézett fel a két fiúra, majd szülőjéhez fordult.

-Anyu, a bácsik miért játszanak pónival? – kérdezte, közben rámutatott Yoongira, aki azonnal visszatette a játékot a helyére. – Én úgy tudtam a póni lányoknak való.

A két fiú csak röhögve hagyta el a sort és megálltak, mikor tekintetük megakadt szőke barátjukon és a rózsaszín hajzatú fiún. Jimin egyből visszarántotta barátját a polcok takarásába és onnan lestek a tarkóját zavartan vakargató Taehyungra. A szemközti részlegen a fánkos pulcsit viselő Mark is a polcok takarásából figyelte az eseményeket, de pár másodperc múlva fejét Sugáék irányába fordította. Hüvelykujjait felmutatva vigyorgott rájuk nézve.

Pár pillanat múlva azonban Jimin hangos csattanással ért földet menta hajú barátjának köszönhetően, ezzel minden tekintetet magára vonva – a flörtölgető párosét is.

 -Na, húzzunk innen! – kaparta fel barátját a padlóról Suga és Jiminnel a nyomában maguk mögött hagyták a bámuló szemeket.

A pénztárnál összefutott a hét jó barát. Mindegyik fiú elhúzott szájjal meredt egymásra, és megfogadták, hogy soha többet nem fognak bevásárolni menni. Még Taehyung is, aki Bambam telefonszámával a zsebében távozott.