Írta: Gwendolyn Tussaud

- Jeno! Jeno! Gyere már! Megígérted, hogy segítesz! - mindannyian összerezzentek
Jaemin követelőző hangjára, de már megszokták a két fiú ragaszkodását
egymáshoz.
- Jobb, ha mész - mondta Jisung. - a végén még minket fojt meg amiatt, hogy
videójátékozni akartál. Meg amúgy is, megígértem Yuta-hyungnak, hogy megnézem
vele az éppen aktuális kedvenc animéje új részét. - a legfiatalabb felugrott, és olyan
gyorsan eltűnt, mintha ott se lett volna. Jeno látszólag kelletlenül tette le a konzolt,
pedig a várakozás izgalma és a türelmetlenség heve majdnem szétfeszítette a testét,
a gondolatait pedig teljesen szétzilálta. Felállt és lesimította a mellkasán a pulóvert,
vett egy mély levegőt és elindult. Úgy érezte, mintha soha nem érne oda az ajtóhoz,
pedig csak pár lépés volt az egész, de kényszerítenie kellett magát, nehogy
rohanjon, mert azzal akár tönkre is tehetne mindent. Nem akartak idő előtt lebukni a
többiek előtt, és a kanapén ülő Dream tagok nem furcsállták Jeno lassú mozgását,
hiszen mindig megpróbált kicsit küzdeni Jaemin akarata ellen - bár mind tudták,
onnantól, hogy elhangzott a kérés, Jeno meg fogja tenni ígyis-úgyis - és mindig jött
nevettek rajtuk, ha az idősebbnek sikerült felbőszítenie a fiatalabbat. Megtorpant az
ajtó előtt, óvatosan nyomta le a kilincset, mintha most lenne az első alkalom, amikor
átengedi a testét a szerelmének, pedig erről szó sem volt, mégis olyan előbukkant ez
az érzés, amikor a titkos légyottjuk alatt a többiek a közelben voltak.
- Jaemin! - szólította meg a fiút, ahogy lehajtott fejjel belépett a szobába. Jaemin
éppen akkor próbálta be gombolni a világoskék inget, ami a vállain feküdt. Jeno
megtorpant a látványtól és nyelt egy hatalmasat, ahogy mindig is, amikor meglátta a
párja felsőtestét. A fiatalabb lassan közeledett a fekete hajúhoz, kicsit beljebb húzta
és becsukta mögötte az ajtót. Jaemin első gondolata az volt, hogy ráfordítja a kulcsot
is, de most nem akart semmi olyat tenni, amihez be kellett volna zárkózni. Ahogy
bevillant ez az ötlet, rögtön tova is szállt, amikor meglátta a pihegő idősebbet.
Addig-addig közeledett hozzá, amíg Jeno megérezte a hátát az ajtólaphoz feszülni,
és kezdte úgy érezni magát, mint egy csapdába esett kisállat. Jaemin most nem
simult hozzá teljes testtel, ahogy szokott és Jeno ezt furcsállta, de minden izma
rögtön vigyázzba vágta magát, ahogy a karjait a feje fölé lettek feszítve.
- Nagyon szótlan vagy, elvitte a cica a nyelvedet? - Nana a szabad kezével végig
tapintotta a falnál álló fiú mellkasán az izmokat, még közelebb hajolt és úgy suttogott
a kedvese fülébe. - Elmondod nekem, mit szeretnél? Csak úgy tudok neked segíteni,
ha megmondod.
- Dugj meg Jaemin! Dugj...meg! - ejtette ki erőtlenül a szavakat, miközben kapkodta a
levegőt.
- Nem lehet. Itthon vannak a többiek és különben is, neked most egy jó hosszú alvásra
van szükséged és nem arra, hogy még jobban lefárasszalak.
- De Jaemin! - ráncolta össze a szemöldökeit Jeno, amitől Nana szíve hatalmasat
dobbant és legszívesebben megváltoztatta volna a döntését az ágy használatra
vonatkozóan, de tudta, hogy az idősebb mostanában sokkal többet van ébren, mint
amennyi egészséges lenne és most Jaemin szeretne gondoskodni arról, hogy az
idősebb kipihenje magát.
- Egy csókot kaphatsz, aztán nyomás az ágyba! - Jeno szemei tágra nyíltak, azt hitte
végre megkapja a fiatalabbat, ahogy szeretné. Maga fölött, ahogy beléhatol és
közben szerelmesen csókolja, de ha Jaemin-ről volt szó, kissé telhetetlen lett és
minden helyzettel kiegyezett, csak Nana mutassa meg neki, hogy ő hozzá tartozik.
Jaemin óvatosan érintette össze az ajkaikat, majd erősebben kezdte cs
visszahajolt rájuk és újra megcsókolta. Amikor újra kitisztult a feje annyira, hogy
minimálisan tudjon gondolkodni, lemászott az alatta pihegő fiúról és az ajtóhoz sétált.
Jeno felült az ágyon és érdeklődve nézte, hogy mire készül a fiatalabb. Jaemin
megállt az ajtó előtt és a kezét a kilincsre tette, vett egy nagy levegőt és hirtelen
kinyitotta azt. Chenle, Mark, Haechan és Renjun, akik füleikkel az vastag fa ajtóra
tapadtak, hogy jobban halljanak, mind átestek a küszöbön és Jaemin előtt hasalva
néztek fel a fiúra.
- Nektek nem Taeyonggal kellene vásárolni mennetek? Ha jól tudom 7 nap van
karácsonyig és ez az utolsó szabad délutánunk,ti pedig még senkinek nem vettetek
ajándékot. - nézett végig a földön fekvő 4 fiún Jaemin. Azok gyorsan összeszedték
magukat, felálltak leporolták magukat és mintha nem feküdtek volna egy perce még a
földön, csak bámultak egymásra, mert tudták, hogy percek kérdése, amíg a leader el
nem kapja őket és a fülüknél fogva el nem ráncigálja őket a helységből. - Komolyan
mondom, egyre biztosabb vagyok benne, hogy az egyetlen normális Dream tag az
Jisung. Na nyomás a dolgotokra! - fordította meg őket egyesével és taszított rajtuk
egyet, szószerint kidobta őket a szobából. Becsukta az ajtót, de most már a kulcsot is
ráfordította és csak azután ment vissza az ágyban fekvő kedveséhez. Bemászott az
ágyba, levette Jeno-ról a vastag belebújós pulóvert, hogy pólóban legyen, majd
hanyatt feküdt és magára húzta a fiút és olyan szorosan ölelte, ahogy csak tudta, de
még így is túl távolinak érezte az didőebbet, pedig egy lehelletnyi levegő nem volt
köztük.
- Mindent meg fogok adni neked, amit szeretnél, amikor csak akarod, de mindig az
lesz számomra az első, hogy mire van szükséged. Most pedig pihenned kell. Majd ha
kialudtad magadat, akkor bármit kérhetsz tőlem, én teljesíteni fogom.
- Nálad szebb és tökéletesebb dolgot nem is kérhetnék karácsonyra.
- Én már a tiéd vagyok, mióta egy karácsonyi manó véletlenül nekem adta a
Télapónak írt leveledet, amiben a karácsonyi kívánságaid voltak.
- De az nem is az volt. Csak megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.
- Neked csak egy apró próbálkozás volt arra, hogy eltűnjenek az érzéseid, de nekem
az a lap jelentett mindent. Még most is az a legfontosabb dolog az életemben rajtad
kívül, mert annak a papírnak hála kaphattalak meg téged. És mindent meg fogok
tenni azért, hogy az enyém is maradj.
- Ezt vehetem fenyegetésnek? - támaszotta meg a fejét Jeno Jaemin mellkasán és
úgy nézett kedvese csillogó szemeibe.
- Én csak ígéretnek szántam, de most, hogy mondod. Igen, vedd csak fenyegetésnek.
- Ennél édesebb fenyegetést még soha nem kaptam senkitől. És csak hogy tudd, ez
rád is vonatkozik.
- Majd akkor legyen nagy a szád, ha kialudtad magad. - simította el Jeno szemeiből a
belelógó tincseket. Felemelte a fejét és adott egy apró csókot a szerelme homlokára,
orrára, majd a szájára, ahogyan minden együttalvás előtt. - Jó éjt, Édesem. -
Látta,hogy az idősebb pillái megremegnek, készenállva arra, hogy legközelebb csak
egy kiadós alvás után nyíljanak ki, Jaemin pedig a jobb kezével Jeno haját kezdte
simogatni, amíg a fiú el nem aludt. Lelassult Jeno légzése, mély álomba merült és a
fiatalabb csak ezután merte elengedni magát, hogy ő is kövesse az álmok világába
szerelmét.