Írta: Zsófia Tokodi

Ong Seongwoo egy teljesen átlagos embernek mondhatta magát. Nem élt fényűző életet, normál körülmények között élt, Nem vette meg magának a legmárkásabb cipőket, nem a legmodernebb csúcstechnikás hiper-szuper mobiltelefonnal rendelkezett, de még csak nem is egy kastélyban élt.   Azonban nagyon kitartó volt, és próbálta mindig mindenből a legtöbbet kihozni. Még akkor is amikor a hónapban már a 3.munkahelyéről rúgták ki.  Balsorsú férfit mindig valami teljesen igazságtalanokkal küldték el.  Legutóbb például a főnökének azzal akadt kivetnivalója, hogy a fiú nem elég szorgosan dolgozik-na nem mintha egy könyvesboltan annyira aktívan kellene hogy dolgozzon az ember,  ha naponta maximum 1-2 ember tér be az üzletbe-, sőt egyenesen haszontalannak is titulálta amit az említett sem hagyott ám csak úgy szó nélkül. Úgy mint azon a napon a 60 év körüli nőnek, még senkinek nem olvasott be. Jogtalanul vádolta ezzel az asszony, hiszen Seongwoo-nál szorgalmasabb munkaerőt a mai világban nem egyszerű találni. Persze a kis kiadásának meg is lett az eredménye, szerencsétlen mehetett új állást keresni. Seongwoo azonban nem keseredett el, tudta hogy neki van igaza. Arról viszont fogalma sem volt hogy ezután hol fog dolgozni. Így az ünnepek közeledtével mindenhol nagy a káosz mindenhol. Még szerencse hogy Seongwoo nak legalább az ajándékok beszerzésével nem kell bajlódnia. Egy két közelebb állóismerőse vagy barátja van csak akit azért valami aprósággal meglepne. A rokonaival nem igazán tartja a kapcsolatot. A családtagjai közül mindenki Incheonban lakik ő pedig még így december tájékán sem tervezett hazalátogatni réglátott szeretteihez...

Az egyetlen barátja akinek viszont szeretett volna valami értékeset adni, Jihoon volt így el is hívta magával a fiatalabbat egy kis plázalátogatásra. Alacsony barátja persze azonnal igent mondott az ajánlatra hisz imádott vásárolni

azt meg mégjobban szerette ha neki vettek valamit. Így történt tehát hogy a két fiú szombat délután az egyik bevásárlóközpont boltjait járta át jobbnál jobb ajándékokat keresve az alacsonyabbik fiú számára.

-Jihoon-ah egyáltalán tudod hogy mit szeretnél? Csak mert nekem nagyon nem úgy tűnik. Az összes bolt amit eddig átnéztünk sportbolt volt. Te pedig hogyan is mondjam...a táncon kívül eggyáltalán sportolsz te valamit?

-Jaj hyung ne haragudj hogy elrángattalak ezekbe a boltokba. Most nem magamnak keresek ajándékot hanem az egyik tánccsoporttársamnak. Majd utána keresünk valamit nekem is.Amúgy meg te meg se szólalj. Akkora egy lusta dög vagy hogy

neked aztán igazán egy szavad se lehetne rám. -Válaszolta a fiatalabb az előbb feltett kérdésekre.

-Ne kezd ezt megint kérlek...én nem vagyok lusta csak minden sportot feleslegesnek és unalmasnak tartok. Még max jógázni járnék el csakhogy az ilyen-testi lelki egyensúly izéjim rendben legyenek vagy mi,de hogy néznék én ott ki

egyedüli férfiként a sok nő között. Amúgy sincsen ezekre időm.

-Jólvan te tudod.Szerinted ez hogy állna Daniel-en?-Kérdezte Jihoon az idősebbtől egy szürke melepítőfelsőt nézegetve.

-Ki az a Daniel?-tette fel a nagy Kérdést dongsaengjének az idősebb.

-Ne csináld már hyung.Annyit meséltem már róla. Tudod a busani mosolygós srác. -Válaszolt fejét fogva Jihoon.

-Aha, legalább 10 busani jár a ti csoportotokba Jihoonnie, úgyhogy nem tudtam meg róla többet,de köszi az eredményes nyomravezetést. Mosolyogni amúgymeg megmindenki szokott, nem?

-Irónikus hogy ezt te kérdezed. A te arcodon mosolyt olyan ritkán látni mint afrikában havat. Na mindegy. Szerintem megveszem neki ezt, meg még lehet nézek valamit Guanlin-nek is, aztán jöhetek én. -Feleli Jihoon a pénztárhoz állva a szürke

ruhadarabbal,fizetésre várva.

-Nem Guanlin az a srác akiről a legutóbb meséltél hogy tetszik?-Kérdezi Seongwoo beállva barátja mellé a sorba.

-De,de szerintem még nem hallotta az egész pláza úgyhogy szerintem mondjuk el azoknak is akik lemaradtak róla. -Válaszol Jihoon teljes lelki békével, kifizetve az előbb kiválasztott ruhadarabot.

-Amugy nem vagy vicces...

-Ahogy te sem. -Vágott vissza az alacsony miután megkapta a táskát, benne a csoporttársának vásárolt ajándékkal. Miután elhagyták az előbbi sportruházati boltot, Johoon száját egy frusztrál sóhaj hagyta el. -Szerinted hyung,mindek

örülne Guanlin?-fordult az idősebb felé Jihoon, miközben már indult is a következő üzletbe ajándékokat keresni.

-Ha tudnám eggyáltalán hogy ki az, lehet tudnék segíteni. -Vonja meg a vállát Seongwoo.

-Jólvan hyung, veled sem lettem okosabb. Majd keresek neki valamit egyedül. Úgyhogy most mehetünk nézni valamit nekem. -Virult fel Jihoon ahogy arra gondolt hogy végre ő is kap valamit.

-Akkor estig innen nem szabadulunk. -Néz lemondóan az előtte ugrándozó fiúra Seongwoo, előre látva a nap további részét, amit a bevásárlóközpontban kell hogy töltsön, barátja miatt. Dehát egyszer van egy évben karácsony, ezt az egy napot

 túléli...

-Köszi hyung, akkor én most szereintem megyek is. -lépne le Jihoon a nemrég vásárolt ruhákkal a boltok zárása előtt nemsokkal,a vásárlás befejeztével. Egész eddig válogatott a ruhadarabok között, hyungját ezzel az őrületbe kergetve.

-Hó hó hó! Ne olyan Sebesen Jihoonnie. Azokat majd csak szenteste kaphatod meg. Addig pedig kérem ide! Még be kell csomagoldnom őket...

-Na jó! De akkor holnap legyél nálam négy órakor, és ne késs, mert akkor nem várlak meg!-Alkudozott a kisebb.

-De neked holnap nem táncedzésed van?

-De,és most te is eljössz majd velem. Be szeretnék neked mutatni valakit.

-Jihoon nekem nincs idő-

-Kérlek,hyung.-Szakítja félbe mogorva barátját Jihoon.

-Rendben, de a mai után ez lesz az utolsó. Így is túl sok időt töltöttem veled mostanában. -Sóhajt Seongwoo újra lepörgetve magában a vásárlás

-Az én társaságomból sosincs olyan hogy túl sok. Mindenki szeret velem lenni. -Dobná hárta a haját dívásan, ha lány lenne. Így azonban csak egy öntelt tekintetre futja a másik fiú felé.

-És még szerény is. Egy kész főnyeremény vagy Jihoon, csak nehogy véletlenül lecsapjalak Gualin kezéről. _vonogatja szemöldökét Ong.

-Isten ments! Viszont szerintem inkább indulok is haza mielőtt komolyan fontolóra vennéd a lehetőséget. Jó éjt hyung! holnap várlak! -int a fiatalabb hátrafordulva barátja felé közben már hazafelé tartva.

-Jó éjt Hoonnie! -Utánozza a másik kézmozdulatát Seongwoo majd megvárja amíg Jihoon eltűnik a látóteréből, és ő is elindul otthonába...

***

Seongwoo tegnap nem tudta hogy mit vállalt akkor amikor elígérte  magát vasárnapra Jihoonnak. Amióta 4-kor megérketzett barátja lakására mást sem hall, csak annak nyáladzását, mivel a tegnapi nap folyamán Guanlin végre szerelmet vallott Jihoonnak.

Mindezt üzenetben. Azért ennél lehetett volna személyesebb is. De mindegy is, hisz a lényeg hogy a 2 fiú végre egy párt alkot. Aminek persze Seongwoo is rettenetesen örülne hisz két éve csak azt hallgatja barátjától hogy Guanlin így volt

vele 'ultracuki' meg úgy volt vele szemét, de a mostani helyzet sem jobb mert most meg csak az ömlengését hallgathatja...

-És képzeld hyung azt is mondta ho-

-INDULJUNK MÁR EL! ÉN EZT NEM BÍROM TOVÁBB!! JOHOON, ÖRÜLÖK A BOLDOGSÁGODNAK DE 5 PERCRE MARADJ MÁR CSENDBEN! KÉRLEK! -Fakad ki Ong, barátját félbeszakítva megelégelve az eddigi csacsogását.

-Sok voltam?

-Hozzád képest, csak egy picit. De nálad már az is sok.

-De legalább őszinte vagy. Na akkor hozom a cuccom és már mehetünk is. Várj meg itt. -Azzal el is szaladt a táncoslábú a táskájáért, majd együtt elindultak az említett táncedzésére.

-Jihoon én itt nem ismerek senkit. Mit kéne csinálnom? -Kérdezi Seongwoo elveszetten, valami számára idegennel beszélgető barátjához fordulva.

-Maradj itt hyung. Hozok neked beszélgetőtársat. -Azzal el is tűnt egy szempillantás alatt fiú, majd ugyanolyan gyorsan is tért vissza egy magas, széles vállú, szőke hajú vidám fiúval. Seongwoo hirtelen azon

kapta magát hogy hosszú másodpercekig bámulta a fiút. Csoda hogy a nyála még nem folyt ki. Amint viszont észrevette hogy a két fiatal felé tart, rendezte vonásait, a száját is becsukta és próbált egy viszonylag elviselhető ábrázatot ölteni.

-Na csá hyung! Ő Daniel, tudod akiről meséltem. Daniel ő pedig -Mutat éppen Jihoon a még mindig elképedt fiú felé-Seongwoo hyung,de igazából hívhatod aminek akarod, úgyis leharapja a fejed.

-Ezt hogy érted? -Értetlenkedik Daniel, hisz még nem ismeri Seongwoot így aztán nem is tudhatja hogy milyen elégedetlen is szokott mindig lenni a fiú.

-Úgy, hogy ha hyungnak rossz napja van, ami meg jegyzem mostanában elég gyakran szokott lenni, akkor ott bármit csinálsz vagy mondasz, az neki nem lesz jó. -Feleli a legfiatalabb visszagondolva a hyungjával töltött előző pár hétre.

-Nem is szokott olyan gyakran előfordulni -Suttogja halkan a padon ülő, reméve hogy Jihoon ha meghallja sem köt majd bele. Így is lejáratta már szegényt a helyes idegen előtt.

-Hogy nem-e? Viccelsz velem. A legutóbb még azért is kaptam tőled amiért a kávédba nem tejszínt hanem tejet raktam. -Puffog Jihoon ahogy fülébe jutnak Seongwoo előbb elhangzott szavai.

-Feketén szoktam inni Jihoon...-Javítja ki barátját unottam.

-Látod?Megint ezt csinálja.Semmi nem jó neki. Najó hyung megint sok voltál nekem. Amúgy is már rég melegítenem kéne. Ti beszélgessetek csak, majd jövök -Azzal el is tűnt Jihoon a többi táncos között hogy bemelegítsen még a koreugráfus megérkezte előtt.

Ezzel egyedül hagyva a szőkét legjobb barátjával.

-Gondolom megint csak Jihoonnie túlzott és igazából nem vagy ilyen, ugye?-Kérdezi Daniel esélyt sem adva ezzel a kínos csend kialakulására.

-Időnként tényleg nagyon rossz passzban szoktam lenni de egyébként igen, ahogy látom te is ismered Hooniet így tudhatod hogy szeret túlozni. -Mosolyodik el a kérdezett.

-Igazából...Amikor ideköltöztem, teljesen el voltam veszve. A sok intéznivalótól azt sem tudtam hogy merre áll a fejem, readásul a lakás ahova beköltöztem volna, ki lett adva az érkeztem előtt, így voltam én,a kb.19 éves kissrác a sok cuccommal az út szélén

a nagy tömbház előtt, a sok cuccommal amit a költöztetőkocsi kirakott még mielőtt elfoglalhattam volna a lekrészemet, amiből ugye nem lett semmi. Nem tudtam hogy mit fogok csinálni. Csak úgy voltam, elveszve Szöul közepén a sok kacatommal ház nélkül egy minimális

pénzösszeggel amiből pár éjszakára tellette volna maximum egy rossz hotelbe. Mertugye úgy lett volna hogy a munkahely amit találtam a lakástól nem lett volna messze, de így lecsúsztam mindkettőről. Csak ott ültem a sok holmi között és már azon is elgondolkodtam

hogy fogom magamat és hívok egy taxit ami hazavisz Busanba a cuccokkal meg lesz ami lesz, felőlem akár el is vihették volna annyira nem érdekelt akkor az egész és annyira csalódott voltam. Aztán egyszer csak egy srác két szatyorral a kezében megkérdezte hogy

mi történt velem, én pedig elmeséltem neki azt amit most neked, erre ő azt mondta hogy hogyha segítek neki hazavinni azt a két nehéz, kajával megpakolt táskát akár maradhatok is ála pár napot és segít is találni fedelet a fejem fölé és munkát is. Na ő volt Jihoon.

Őszintén szólva először azt hittem hogy elmentek neki otthonról amiért egy full idegent befogad, méghozzá napokra, és még segít is. Aztán ahogy megismertem úgy jöttem rá hogy Jihoon csak szimplán egy angyal aki ahol tud segít. Egy csodálatos

ember, mégha néha rettentően elviselhetetlen is. Bár szerintem ez csak azért lehet mert magányos.  Amióta ismerem, mindig egyedülálló volt, de most tudod van neki Linlin. Mintha elvarázsolták volna. Jihoon mondjuk eddig is egyhercegnő volt egy rózsaszín felhővel maga

körül,de most mintha kicserélték volna. Próbál kicsit visszafogottab lenni és kevésbé dívásan viselkedni, ami egyébként elég jól megy neki...piciteltértünk a témától. Szóval igen így kerültem Szöülba kb hajléktalanul amíg aztán ki nem segített mászni a gödörből, ahova

költözésemkor kerültem. Ahogy ígérte, talált nekem állást is és házat is találni ahol lakhatok, így még mindig nem lehetek neki elég hálás azért amiket tett velem. És te? hogy ismerted meg? Vagy mikor lettetek jóba? Amúgy szólj ha sokat beszélek.Szokásom. Vannak akiket nagyon

zavar. Ha téged is, csak üss le ha már sok lennék. -Mosolyog Daniel mondandója befejeztével. Seongwoo teljesen le van döbbenve attól amit az előbb a fiútól hallott. Először sajnálta, amiért egy ilyen kellemetlen helyzetbe került, utána büszke volt legjobb barátjára amiért befogadta

ezt a fiút, hisz még csak alig negyed órája ismeri a mellette ülőt, de már most szimpatikusnak tűnik neki, (ami Seongwoonál ritka)hiszen ezzel a sráccal Jihoon nem nyúlt mellé. Örült neki hogy Jihoont a barátjának tudhatta, és ő is tudta hogy egy rettentően önzeteln és kedves

fiú a barátja, de az ledöbbentette hogy egy ismeretlent csak így befogadott magához, hisz azért ez még tőle is egy picit soknak találta, mert a szőke akár ki is rabolhatta volna. Soha nem lehet tudni, főleg a mai világban...Aha. A kérdésre viszont lehet nem lett volna rossz

válaszolnia, mert úgy látszik Daniel most éppen arra vár hogy ő megszólaljon.

-Jaj bocsi, kicsit elbambultam. Hát...A mi barátságunk elég átlagosan indult. Még talán középsuliba jártunk amikor megismertem. Én lehettem azthittem negyedikes, ő meg elsős amikor először összetalálkoztunk. Én szokásosan magányosan ebédeltem az ebédlőben, mert ugye barátaim már

akkoriban sem nagyon voltak, ahogy most sem. Ő pedig fogta magát és leült mellém. Már ezen is nagyon meglepődtem, hisz a legtöbb ember aki a sulinkba járt maximum akkor keresett ha a leckét elkérték, vagy ha dogánál segítség kellet, de amikor elkezdett beszélni nekem a világ

"legértelmetlenebb" oldaláról, ahol az a lényeg hogy megnyitod a linket és 2 percig nem csinálsz semmit és mint saját tapasztalatát, elmondta nekem hogy ő megpróbálta de nem sikerült neki. Na én már ott tudtam, hogy ez a gyerek nem teljesen százas. Egyébként nem is csodálom

hogy nem sikerült neki. Sokszor még most sem tud megülni a seggén. Na, és ugye ezzel indult az első beszélgetésünk, utána pedig egyre többet kezdtem el vele lógni suliba, ő odaült hozzám mindig ebédnél hogy ne legyek egyedül. Volt olyan is hogy átmentünk egymáshoz. Lehet hogy ez másoknál

alap dolog, de nekem akkoriban ugye nem voltak barátaim és hát igen...Jihoon már akkoriban is nagyon fontos volt neked, és ez azóta sem változott. Látod most is ittvagyok a kis hülye miatt. -Vigyorgott mostmár Seongwoo is, azóta pedig le sem lehetett lőni. Annyit beszélgetekk az

újonnal megismert fiúval, mint már egy ideje senkivel. Mégha az egyetlen közös témájuk is csak Jihoon volt. Észre sem vették de már vége is lett az edzésnek, úgy belemerültek a legkisebb kitárgyalásába. Persze csak addig,amíg az emlegetett szamár is meg nem érkezett a társaságukba.

-Látom jóba lettetek! Ha majd már csak vele fogsz barátkozni hyung és engem már elfelejtesz,majd emlékezz néha rá hogy miattam ismertétek meg egymást! -Huppan be a szőke és a fekete közé izzadtan a társaság legkisebbje.

-Végszóra Jihoon. Téged nehéz lenne elfelejteni. Bár ahogy ismerlek nem is hagynád hogy más legyen a legjobb barátom. -Forgatja meg szemeit Seongwoo ahogy rágondol hogy Jihoon a lakása ajtaján dörömböl miközben ő valaki mással szórakozik. De persze ő le nem cserélne a kis barnahajút

senkire, még akkor sem ha ez a Daniel nevű fiú nagyon barátságosnak tűmik neki.

-Úgylegyen. Viszont hyung ha nem haragszol meg, én most elrablom Danielt mert fontos megbeszélnivalónk van. Majd még beszéltek egymással, én meg tudok hogy úgysem foglak hagyni élni,úgyhogy most itthagyunk téged, remélhetőleg hazatalálszegyedül is, bár annyira nem laksz innen messze.

Jó utat, viszlát hyung! -Azzal Jihoon karon ragadta Danielt majd mielőtt Seongwoo feleszmélhetett volna már el is tűntek a próbateremből, így Ong egy fejrázásos sóhajtás után el is hagyta a próbatermet elmosolyodva barátja szeleburdiságán...

***

Ahhoz képest hogy mit ígért Jihoon vasárnap, már 5 napja nem kereste a fiút ami kissé elszomorította, mert ilyen sok idő talán még nem is telt el azóta hogy legutóbb beszéltek volna,de tudta hogy ha Hoonie nem keresi, annak biztosan valami oke van, így ráhagyta.Egészen szenteste

előtti napig nem is adott magáról semmi életjelet Jihoon az idősebb számára, szombaton viszont végre felhívta Seongwoot.

-Szia Jihoon! Csak nem becsomagoltad magadat is a karácsonyi ajándékokkal együtt? -Kérdezi az idősebb utalva barátja bolondságára.

-Sajnos nem. Pedig nem lett volna rossz. Guanlin biztos örült volna neki ha engem kap karácsonyra. De nem ezért hívtalak hyung, mert ommáék kitalálták hogy karácsonykor lelátogatunk a nagyszüleimhez, tudod akik ott laknak a világ végén. Na mindegy, szóval a lényeg hogy idén nem fogok

tudni veled ünnepelni, ne haragudj. Viszont ha felhívod Danielt ő biztos szeretné ha vele kariznál, úgyhogy átmehetnél akár hozzá hogy ne legyél magányos így az ünnepek alatt. Most mennem kell hyung, appa már így is tiszta ideg, amiért még mindig nem indultunk el. Majd találkozunk

jövőre. Kellemes ünnepeket hyung! -Azzal le is rakta Jihoon, Seongwoot ezzel szóhoz sem hagyta jutni. Az idősebb viszont teljesen ledöbbent hogy barnahajú barátja csak így egy nappal karácsony előtt szól neki hogy elutazik. Azt azonban ő sem szerette volna hogy újra egyedül kelljen

tölteni a szeretet ünnepét mint 3 éve amikor Jihoon ugyanígy a nagyszüleihez utazott, így élt a lehetőséggel és felhívta Danielt, de nem magát hívatta meg,az mennyire illetlen lenne már. Nem, inkább ő hívta át magához a szőke hajú fiút, aki persze igent mondott hisz ő is egyedül töltötte volna

ezt az ünnepet. Meg talán a következőt is. Így viszont Seongwoo állhatott neki takarítani a lakást, mertugye holnap már karácsony, holnapra pedig vendéget vár, így azért-ha minimálisan is bár-, de megpróbált egy kis rendet tenni a házban...Több óra porszívózás, felmosás és ablaktörlés után pedig

már egész tisztának monhatóvá varázsolta aprócska otthonát. Akkor mondjuk biztos ennyi munka nélkül megúszta volna ha Jihoon jön hozzá. Neki úgyis teljesen mindegy hogy hogy néz ki hyungja háza, őt úgyis csak az ajándékok érdeklik. Seongwoo azonban nem bánta hogy egyszer az életben a háza nem

piszkos, ha cserébe valaki olyannal karácsonyozhat, akinem Jihoon. Persze neki semmi baja nem volt a Hoonieval, de néha kell a változatosság? Egy szmély esetében akár. Ó,szegény Seongwoo mi vár rá még holnap amikor vacsorát is kell főznie, hogy azért mégse étel nélkül várja egyetlen vendégét. De

a cél érdekében bármit. Úgyis kezdte már átjárni a karácsony hangulata. Reméli ez holnap is ígymarad miközben agyon idegeskedi magát azon,hogy abból a pár hozzávalóból ami a hűtőjében található, ő mit fog összehozni ami ehető és valamennyire laktató is. De ezen ráér majd holnap délután zsörtölődni

amikor már készítené a karácsonyi fogást...Naja. Gondolta ezt addig amíg rá nem jött hogy neki még egy egyszerűbbnek mondható Bulgogi elkészítésével is meggyűlik a baja. Már 3 órája azzal szenvedett hogy a marhaszeleteket tökéletesen megsüsse és ne legyen túl égett vagy éppen nyers. Látszik hogy

nem egy konyhatündér. Erre nagyjából akkor döbbent rá,amikor fél hét fele megszólalt a csengő,ezzel jelezve Daniel megjövetelét. És most mihez kezdjen?Ha lemegy,hogy beinvitálja lakásába a fiút a hús megint elég-pedig most egész jól átsütötte-, ha viszont nem megy,illetlennek fogja gondolni. Lehet

fel sem talál. De a hús...Annak már úgyis mindegy, gondolta Seongwoo,azzal a gázt elzárva, az ajtóhoz lépett, de hátrahőkölt ahogy meglátta hogy a szőke hajú fiú már meg is találta otthonát és különösebb baja nem akadt az eligazodással.

-Szervusz Seongwoo! Ezt neked hoztam,tudod ajándék, amiért így meghívtál magadhoz meg úgy amúgy is, ha már egyszer karácsony vagy...ó te főztél? Nagyon aranyos a kötényed. -Mosolygott rá szokásához híven Daniel, majd beengedte magát az idősebb házába. Akiben viszont csak akkor tudatosult hogy bizony a

legfontosabb dolgot sikerült elfelejtenie. Az ajándékot...

-Figyelj Daniel, tudom ez most ciki, és ne haragudj, nem tudom hogy hogy mehetett ki a fejemből,de ömmm...az van hogy nem vettem neked ajándékot...-Közli bátortalanul Seongwoo a földre meredve.

-Ó emiatt ne aggódj! Nincs ezzel semmi baj! Egyébként is csak tegnap hívtál meg. Ennyi idő alatt nehéz lett volna bármit is beszerezni, tekintve hogy a boltok fele zárva,a másik felében pedig heringparti van, annyi ott az ember. Egyébként sem várnám el hogy veszél nekem bármit is. Mármint, csak nemrég

ismerjük egymást...égett hús szagot érzek?_kérdezi a szőke körbekénlelve a lakásban.

-Igen, Bulgogit szerettem volna készíteni, de még ezt is elrontottam. Bocsi emiatt is. Borzalmas vendéglátó vagyok, ahogy azt láthatod is.

-Akkor most pont kapóra jövök! Nagyon szeretek főzni. Segíthetek? -Kérdezi lelkesen Daniel, közben már a konyhában sertepertélve.

-Ahogy látom eligazodsz, úgyhogy megköszönném a segítségedet. Szerintem megtalálod amik kellenek,a legtöbb hozzávaló ottvan a pulton de ha valami nincs meg, csak szólj és mutatom hogy mi merre. Amíg te főzöl én leülök és végignézem ahogy elkészíted azt ami nekem nem sikerült. -Foglal helyet Seongwoo

tettetett szomorúsággal.

-De ugye nem haragszol? -Teszi fel az értelmetlen kérdést hirtelenjében Daniel elfordulva egy pillanatra Ong felé.

-Már miért? Nincs okom haragudni rád. Sőt. Neked kéne kiakadnod amiért ilyen béna helyen kell ilyen béna emberrel ünnepelned.

-Nem vagy béna. Arról meg nem tehetsz hogy nem tudsz főzni. Én is sok mindent nem tudok. -Áll neki közben következő feladatának a szőke.

-Mintpéldául? -Kérdezi Seongwoo remélve hogy ezzel többet tudhat meg az előtte főzőcskéző fiúról.

-Nagyon rosszul rajzolok. De tényleg rettenetesen. Egyszer általánosban,rajzórán szabadfoglalkozás volt. Ugye mindenki azt rajzolt amit akart. Na én nagy bőszen gondoltam majd lerajzolom ommát. Ebből az lett hogy amikor kivittem a tanárnak, megdícsért hogy nagyon szép lett a kakasom. Azóta voltak hasonló

esetek. Mindig kigúnyolták a rajzaimat,de nem foglalkoztam vele, mert tudtam hogy nem ez az erősségem. -Meséli Daniel közben kiszedve az ételt 2 tányérra, majd az egyiket Seongwoo elé teszi, a másikkal pedig leül a saját helyére.

-Köszi hogy végülis helyettem elkészítetted a karácsonyinak neméppen mondható vacsoránkat. -Kér ismét ellnézést a feketehajú.

-Akkor mégegyszer semmibaj. De inkább egyél, mert a végén még kiderül hogy neked nem is ízlik a főztöm. -Kérleli Daniel közben ő is nekikezdve az evésnek, végigkövetve szemeivel ahogy az idősebb az első falatot beveszi a szájába és ízlelgetni kezdi.

-Jézusom Daniel! Ez borzalmas. -rándul grimaszba Seongwoo arca, ezzel a frászt hozva a szőke fiúra. Még senki nem mondta egy általa készített ételre hogy rossz, de Seongwoo egyenesen borzalmasnak nevezte úgyhogy valamit biztos nagyon elronthatott.

-Tényleg? -Kérdi félve a fiatalabb fiú.

-Dehogyis! Rég ettem már ilyen jót. Csak kíváncsi voltam a reakciódra. -Mosolyog Seongwoo közben folytatva az ízletes étel elfogyasztását, amit Daniel készített.

-Jihoonnak igaza volt amikor aztmondta hogy nem vagy vicces...-Feleli Daniel egy lemondó fejrázás kíséretében...

Az étel elfogyasztása után a két fiú leült, a még tegnap este, Seongwoo által feldíszített karácsonyfa mellé hogy beszélgessenek és Daniel átadhassa ajándékát az idősebb számára.

-Tessék hyung! Nem nagy dolog,és nem is a legszemélyesebb de remélem örülsz neki! -Azzal át is adta Daniel a piros kis csomagot, amit az idősebb amint megkapott már szedte is le róla a csomagolást. A doboz ami a csomagolópapír alatt lapult pedig egy barna Panerai órát rejtett. Seongwoo lélegzete elált ahogy

felfogta hogy milyen drága ajándékot kapott az előtte álló fiútól.

-Daniel...ez biztos nagyon sokba került. Én ezt nem fogadhatom el. -Nyújta vissza a karórát Seongwoo.

-Ajándékot nem illik visszautasítani. Fogadd el! Kérlek. -Azzal vissza is nyomja a kis dobozt Seongwoo kezébe.

-Ez...Köszönöm. -Válaszolja Seongwoo mostmár tiltakozás nélkül.

-Beszélgetünk még? -Ül vissza helyére Daniel,a karácsonyfa mellé.

-Persze. -Foglal helyet a szőkével szemben Seongwoo is, azzal kezdetét is vette az ő hosszú diszkurzusuk...

Este tizenegy fele aztán, mikor már kezdtek kifogyni a beszédtémákból és Daniel is már úgy érezte hogy itt lenne az ideje hazamenni, felállt az idősebb melől majd elgémberedett lábait kinyújtóztatva indult volna meg az ajtó felé.

-Nem maradsz még? -Kérdi Seongwoo csalódottan a szőke után eredve.

-Sajnos nem. Viszont köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magamat veled. Rég volt már ilyen jó karácsonyom! -Moolyodik el megintcsak Daniel, közben már a kabátját felvéve, távozásra készen. Azonban mielőtt kiléphetett volna az ajtón, az idősebb csuklójánál fogva visszahúzta, majd hirtelen közelebb lépve a szőkehajúhoz

ajkait a msikéra tapasztotta. Eleinte Daniel csak döbbenten állt, majd mikor sikerült kapcsolnia, finoman visszacsókolt. Az idilli pillanat maximum egy percig tarthatott, de mind a két fiút mintha áram érte volna, úgy váltak szét, de Seongwoo csínytalanul elmosolyodva nyitotta ki az ajtót  döbbent fiú számára, majd kitessékelve

a másikat, lakásából még egyszer utánakiáltott.

-Boldog karácsonyt Daniel! Majd beszélünk! -Azzal az ajtót becsukva a másik után, mámorosan indult el fürdőszobája felé, közben képzeletben hátbaveregetve magát amiért végülis elhívta magához a szőkehajú fiút, hisz régen volt ennyire mámoros minden mint most. És kitudja, talán ez az este után már többet nem is lesz annyira magányos...