Írta: Kiss Julianna

Immáron három éve, hogy meghalt a szerelmem. Olyan boldogok voltunk. Csak ő és én,

ketten a nagyvilágban. Szép is volt, ám az élet ezt megvonta tőlem, pont szentestén. Azóta

nem ünneplem a karácsonyt. Számomra akkor a karácsony szelleme kihunyt. Elérkezett a

december, s már a hónap elején is mindenki karácsonyi lázban égett. A napok teltek, én pedig

próbáltam ignorálni a karácsonyi fényeket az utcán, reklámokat a tévében, zenéket és árukat a

boltokban. Igyekeztem teljesen kizárni az ünnepet, mígnem egy napon be nem kopogott

hozzám Ő.

Éppen valami idióta sorozatot néztem december huszonnegyedik napján, miközben csípős

chipset nassoltam, amikor megszólalt a csengő idegesítő hangja, amit igazából már nagyon

régen hallottam.

Felkeltem a kényelmes helyemről, majd az ajtóhoz siettem, hogy kinyissam azt.

- Jó estét! Egy csomagot hoztam Min Yoonginak - nézett fel rám papírjaiból az akkor még

számomra ismeretlen férfi. Alig pár évvel idősebbnek tűnt nálam. Futár szerelést viselt, így

biztos lehettem benne, hogy tényleg valami csomagot hozott és nem a szerveimet akarja.

- Jó estét! Öm... én nem rendeltem semmit - vontam fel a szemöldököm értetlenül. Jaj, csak ne

valamiféle karácsonyi badarság legyen...

- Ez egy ajándék, egy bizonyos ... hmm, érdekes, nincs itt a feladó - bizonytalanodott el a

pasas, mire legszívesebben kinevettem volna.

- Átveszem - sóhajtottam fel. Végülis ebből csak nem lehet bajom, legalábbis nagyon

remélem. Ha véletlenül valami karácsonyi cuccos, akkor majd a kukában landol.

Aláírtam a szükséges papírokat, majd átvettem a dobozt.

- Kellemes ünnepeket! - köszönt el a futár, mire elmotyogtam, valami olyasmit, hogy „Ja,

magának is”.

Több órán át ültem a kanapén, a csomag pedig az asztalon pihent. Nem érdekelt annyira, hogy

azonnal kibontsam, ám fürdés közben nagyon elgondolkoztam rajta, így miután kimásztam a

meleg fürdőszoba rejtekéből, megfogtam egy kést és elkezdtem kibontani az ügyesen

becsomagolt dobozt.

Nem hittem a szememnek. A dobozban egy csomó csoki, különböző hasznos tárgyak, és egy

béna karácsonyi pulcsi volt. Találtam még egy borítékot is, amire a nevem volt írva. Nagyon

furdalta az oldalamat a kíváncsiság, így kibontottam, hogy el tudjam olvasni a nekem írt

mondatokat.

Kedves Yoongi!

Mióta Ő elment, Te azóta nem vagy hajlandó ünnepelni a szeretet ünnepét, azaz a karácsonyt.

Ebből már elegem van, tudod? Nem akarta volna azt, hogy ennyire elzárkózz. Így úgy

döntöttem, hogy feldobom a karácsonyodat.

Hamarosan találkozunk,

Namjoon.

Teljesen lefagytam. Ő, Taejoon testvére írt nekem. Mikor Taejoon és én összejöttünk,

Namjoon volt az, aki nagyon ellene volt a kapcsolatunknak, de szépen lassan elfogadta, ám

engem mindig került. Fura dolog ez, főleg, hogy most ő akar nekem segíteni. Boldoggá akar

tenni, vagy mi. Kezeimből kiesett a lap, és könnyezni kezdtem. Mi ez, miért sírok?

Pár órán át összegörnyedve, a csúnya pulcsiba feküdtem a kanapén valami borzalmas

karácsonyi filmet nézve, a tömérdek csoki elfogyóban volt és én csak sírtam, magam sem

tudom, miért.

Abban a szent pillanatban kopogtak az ajtón. Nem akartam kinyitni. Úgy voltam vele, hogy

majd elmegy az, akinek ilyenkor nincsen jobb dolga, mint engem zargatnia.

De az a valaki nem tágított, így kénytelen voltam felkelni a kényelmemből, s az ajtóhoz

csoszogni.

Azt terveztem, hogy leordítom az illetőt, hogy menjen haza, és hagyjon engem békén, ám

amikor feltéptem az ajtót, meglepettségemben nem tudtam megszólalni. Remegett a térdem,

bukfenceket járt a gyomrom, lesokkoltam, megszólalni nem tudtam, csak tátogtam, mint egy

hal.

- Szia, Yoongi - mosolyodott el lágyan Namjoon, mire nekem is akaratlanul felfelé görbült a

szám.

- Hát te mit keresel itt? - csúszott ki ez a nem túl kedves kérdés, de a mosolyom még mindig

ott bujkált.

- Jöttem, hogy visszahozzam az életedbe a karácsonyt - felelt halkan, lágy tekintete miatt

pedig égni kezdett az arcom.

- És ezt hogyan akarod, Nam? - kérdeztem, miután megragadva a kezét a lakásba húztam. Ő

automatikusan levette a bakancsát, a kabátját, és a többi téli kiegészítőjét.

Másképp festett, mint az utolsó találkozásunkkor, s az az érzés, amit kiváltott belőlem,

megrémisztett.

- Reszkessetek betörőkkel és mézeskaláccsal - emelte magasba a szatyrot, ami a kezében

pihent.

Régen imádtam ezeket a dolgokat. Furcsa, hogy megjegyezte. Végigvezette rajtam, majd a

nappalin a tekintetét.

- Oh, látom, tetszett az ajándékom - vigyorodott el önelégülten, ami miatt kedvem lett volna

behúzni neki egyet. De csak azért, mert igaza volt. Sokat jelentett nekem az, hogy gondolt

rám, és az, hogy megjelent. Rengeteget.

Próbáltam elküldeni, próbáltam lebeszélni, de Namjoon nem adta fel. Velem maradt.

Bűntudat gyötört, amikor a karjaiban aludtam el, hiszen eszembe jutott Taejoon, aztán

megjelent az álmomban, s azt mondta, legyen nagyon boldog karácsonyom Nammel.

És ez így lett. Jól éreztem magam. Megtanultam élvezni ezt a csodálatos ünnepet, hiszen volt

kit szeretnem, és volt ki szeressen.

Boldog Karácsonyt!