Írta: Noel Mészáros

 Már jó néhány emberöltővel ezelőtt történt az eset, amikor a varjak még keletre szálltak, és az emberek tisztában voltak rangjaik korlátaival. Dél-Korea egyik eldugott részén, ahol az óceán smaragdzölden simogatta a partokat, ott terült el körülbelül száz hektáron a Byun királyság s annak kicsiny birodalma. A tengerparttal, színes erdőkkel és dús legelőkkel körbeölelt uradalom központja a Kristály-hegységben húzódó Üvegpalota volt.

 Byun király uralkodása során a palotát hófehéren világította meg a nap, ezzel is erősítve az udvar minden lakójában a felsőbbrendűség érzetét. A fenntartóság apraja-nagyja tiszta volt s érinthetetlen – pont olyanok, amilyennek a király akarta őket.

 Ugyanezen pénzügyekben és irányításban sikeres esztendőben született meg az ifjú herceg, az érinthetetlenek érinthetetlene, Byun Baekhyun. A csecsemő bőre, mintha porcelánból lett volna, úgy vakította el a bába szemeit. Felsírása megkönnyebbülést okozott az emberi fülnek, ártatlan pillantásai pedig több kékvérűséget sugalltak, mint az egész család együttvéve. Súlya négy kiló harminc deka felett volt, feje búbján már nőtt a haj, az anyatej utáni étvágya pedig csillapíthatatlan volt.

 Amint édesapja, a mély erkölcsi tanításokat követő király, megpillantotta újszülött – egyben egyetlen – fiát, komoly elhatározásra jutott. Már azon a reggelen, amikor Baekhyun herceg még csak néhány órája jött a napvilágra, a király kiadta mindenkori parancsát: Gyermekéhez egy tisztátalan kéz sem érhetett, a palotán kívül élő személy még csak nem is láthatta, s őreinek megparancsolta, ha Baekhyun elég idős lesz, a Liliomligeten túl ne engedjék játszani.

 A határozat után a királyné aggodalmasan fordult férjéhez.

- Drágám, biztos ebben?

- Tán kételkedik a szavamban? – húzta fel szemöldökét Byun király, ahogy felesége rezzenéstelen vonásait figyelte.

- Meg sem fordult a fejemben. Mindössze érdekel, miképp döntött így? Mit lát a fiunkban?

- Baekhyun Isten ajándéka – felelte komor ábrázattal a férfi, folyamatosan a királyné csillogó szemeibe nézve. – Tisztább, feljebb valóbb és kecsesebb, mint Ön vagy én valaha is leszünk. Még csak hajnalban született, mégis több fegyelem van benne, mint felnőtt emberekben. És már most látszik, mennyire gyönyörű fiatalember lesz belőle. Egyértelmű, hogy egy ilyen csodát nem mocskolhat be emberi kéz. Önön és rajtam kívül csak orvos érintheti őt. Megegyezhetünk ebben?

- Természetesen, drágám.

 Ahogy a tél tavaszba fordult, az pedig nyárba, az Üvegpalota pompája napról napra fakult. Az első években ezt kiszűrni nem lehetett, de az egyre idősödő király fejében szöget ütött a gondolat, miért halványul a kastély színe? Eddig fehéren tündökölt, viszont fényéből veszíteni kezdett. Vagy már szenilis mivolta révén bemesélte magának? A férfi nem tudhatta. Néhány hónap eltelte után már nem is foglalkozott vele, helyette gyorsan cseperedő kisfiát figyelte nap mint nap.

 A kis herceg létezése elbűvölt minden udvarbélit. Tündéri gyermek volt, ebben senki sem kételkedhetett; a gőg nem is mutatkozott rajta. Elnyomta az egészet emberfelettien gyönyörű mosolya, s mindig csillogó íriszei. Amint beszélni kezdett, a szolgálók és őrök mindennapja az eddigieknél is szebbé vált. Baekhyun királyfi éneke szívmelengetően hatott az Üvegpalota lakóira. Ez a muzsika kárpótolta őket abban, hogy egyetlen egyszer sem érhettek a királyi sarjhoz. Eme kiváltság a szülőkhöz tartozott, ám ők sem éltek vele túl gyakran, ha tehették.

 Ahogy Baekhyun idősödött az érintések száma is egyre csökkent, míg végül teljesen le nem nullázódott.

 A palota hónapok óta türkiz árnyalatban világított, s az ifjabb Byun már nem dalolt, s nem nevetett. Szobájából ki sem mozdult, időnként csak a Liliomliget határán lehetett megtalálni. Tél beköszöntével már ott sem.

 A boldog időszak eltávozott az Üvegpalotából, mikor közeledni kezdett a herceg tizenhetedik születésnapja. Ezzel egyidőben érkezett el az éves orvosi vizsgálata is, az az alkalom, amikor külsős, nem nemesi sarj, mezítelen kézzel tapinthatta meg a fiú kristályosan ragyogó bőrét.

 Este hatott ütöttek az órák, amikor a királyfi szobájának ajtaján kopogás hallatszott. A nyílászáró nem sokkal ezután kinyílt.

- Park professzor van itt az éves szűrés miatt – szólt a komornyik.

- Köszönöm, kérem, küldje be – érkezett a rideg, kimért válasz a fiatalember ajkából, amely libabőrbe kergette a már idősödő szolgálót. A férfi némán meghajolt, ezután pedig elhagyta a magánlakrészt, hogy beinvitálja az arisztokrata új személyi orvosát. Baekhyun herceg ezelőtt még nem találkozott Park professzorral; hagyományokat követve, egy királyi sarj a tizenhetedik életévében vált édesapja orvosáról egy ismeretlenre, akit majd sajátjának fogad.

 Az ajtó ismét kinyílt, ezúttal már a doktor lépett be rajta. Baekhyun alaposan szemügyre vette a fiatal férfit, aki csupán pár évvel tűnt idősebbnek nála. Magas volt, haja ébenfekete színben fénylett, fülei látványosan elálltak, pisze orrán pedig kerek szemüveg pihent. Fehér orvosi köpenye a márványpadlót súrolta, ahogy kimért léptekkel ért egyre közelebb a herceghez. Tartva a megfelelő távolságot egyszer csak megállt, fél térdre helyezkedett, fejét a földnek szegezte, pillanatnyi csenddel fejezve ki leendő uralkodója iránti tiszteletét.

- Hercegem – hangja meglepően mély volt, Baekhyun egy másodpercre hátra is hőkölt tőle.

- Álljon fel! – szólt hozzá lekezelő hangnemben, mire az orvos felállt. – Kezdhetjük? – kérdezett vissza a herceg, mire a Park professzor névre hallgató alig láthatóan bólintott.

 A Byun királyság törvényes örököse levette eddig testén pihenő köntösét, majdnem teljes ádámkosztümben állva a vadidegen doktor előtt. Mellizmainak szimmetriája egy kis időre lesokkolta a magasabb férfit, ám csodálata nem gátolta meg munkája precizitását. A rutinos vizsgálatokon hamar túlestek, mindössze egy szívritmus ellenőrzés maradt hátra. A teljes nevén Park Chanyeol, hosszú ujjait Baekhyun herceg irreálisan puha mellkasára helyezte, kitapintva a szív pontos helyét. Mihelyst megtalálta azt a pontot, ahol a legerősebben érezte a dobogást, vastag, puha ajkait a kékvérű bőréhez érintette, pontosan ott, ahol a szíve vert.

 Akkoriban ez egy bevett orvoslási módszer volt, a herceg is már számtalan ilyenen átesett előtte. Ám az az egy más volt. Mintha gyomrában csillaghullás keletkezett volna, amikor a fiatal orvos a szívritmus ellenőrzést végezte éppen.

- Különös – emelte fel fejét Park professzor, intve a királyfinak, hogy felöltözhet. – Rendellenességet vélek felfedezni az aortapumpájában.

- Tessék? – kerekedett el Baekhyun szeme. – Az lehetetlen. Minden évben minden vizsgálatom tökéletes volt, sőt! A tökéletesen messze túlmenő. Hogy lehetséges ez?

- Egyelőre nem tudom – felelt semlegesen a férfi. – Mindenesetre mindenképpen konzultálnom kell őfelségével ezzel kapcsolatban. De annyit elárulok, hercegem, hogy állandó kezelést fogok javasolni. Most, hogy én leszek ezentúl a személyes orvosa, mindent el fogok követni, hogy az Üvegpalota trónörököse makulátlan egészségi állapotban legyen. Most, ha megbocsát!

 Annak ellenére, hogy Byun király egyetlen érinthetetlen fia tagadta a rosszulléteit, végül Park Chanyeolnak teljesült az akarata: minden nap háromszor látogatta meg a királyfit, hogy folyamatosan figyelje szívének minden változását. Egy hét alatt többször érintették meg a fiút, mint eddigi élete során összesen, s ezt mindig nehezen viselte.

 Park professzor keze ápolt és tiszta volt minden alkalommal, amikor a herceghez ment. Kellemes illat áradt belőle, s ujjpercei különösen puhák és gyengédek voltak. Ajkait selymesen tartotta, sosem száradtak ki. Mindig érthetetlen melegség áradt belőle, s tartotta magát a pozíciójához. A lehető legnagyobb tisztelettel és gyengédséggel bánt a Byun család egyszem gyermekével.

 Mégis, a herceg nem mutatott javulást. A szíve egyre rendszertelenebbül vert egyre ostobább időközönként. Park professzor tanácstalan volt. December utolsó napjaiban már óránként járt Baekhyunhoz, más-más eljárásokkal próbálva hatni a fiatalember szívére.

 Egyik este azt alkalmazta, amelyet legelső találkozásukkor is tett; ajkait az érinthetetlen mellkasára helyezte. A királyfi bársonnyal áthúzott ágyán feküdt, félig ülő félig fekvő állapotban. Gyertyák és a kandalló világította meg a sötét helyiséget, az örökös pillái már régen csukva voltak. Az orvos folyamatosan dolgozó agykerekei azokban a percekben a szokottnál is jobban lefáradtak, így a férfi megengedett magának egy néhány másodpercig tartó szünetet.

 Becsukta a szemét.

 Íriszei azonnal kipattantak, amikor megérezte a herceg kecses ujjait hajtincsei között. Baekhyun a sötét fürtök közé fűzte kezét, némileg öntudatlanul. A doktor ajkai továbbra is a hevesen verő szíven pihentek, amely mintha az átlagnál jobb módon dobbant volna.

 A sarj ujjai erőszakosan kezdték markolni Park Chanyeol ébenfekete haját, s mintha irányítani szándékozták volna az orvos tetteit. A férfi hagyta ezúttal magát. Apró, bátortalan csókokat kezdett el hinteni Baekhyun makulátlan bőrére, aminek köszönhetően a szív nyugodtabb tempóban dolgozott tovább, de cserébe a professzor hajhagymái látták kárát. Viszont Chanyeol hagyta. Hagyta, hogy a herceg irányítsa minden indirekt csókját, míg végül a férfi el nem ért a fiatalember szűz párnáihoz.

 Ekkor farkasszemet nézett a kékvérűvel, akinek úgy csillantak meg sötét íriszei, mint anno gyermekkorában. Chanyeol bizonytalanul vette birtokba a párnákat, bevonva időközben nyelvét is a játékba. Míg az orvos a bűnös terápiát élvezte, keze el sem mozdult Baekhyun szívéről, amely fokozatosan tért vissza a normális kerékvágásba.

 Lihegve váltak el egymástól, ám a herceg szemében ott csücsült a huncutság, amitől a doktor képes lett volna sírt ásni magának. Amint lehetett, elhagyta a fiú lakosztályát.

 Másnap az Üvegpalota ismét hófehér színben fénylett, egy teljes éjszaka alatt levedlette magáról az ocsmány türkiz színt. A herceg temperamentuma egyik pillanatról a másikra változott meg; mintha visszatért volna az a cserfes kisgyerek, aki még totyogósként volt. Byun király és királyné értetlenül álltak hozzá felhőtlenül boldog fiukhoz.

 Az asszony még aznap délben felkereste a fia orvosát.

- Mi történt vele?

- Meggyógyult, királyném! – felelte Park professzor, grimaszok használata nélkül beszélve az édesanyával.

- Egy éjszaka alatt?

- A tegnap este folyamán kipróbáltam egy rendhagyó kezelést, amely percek alatt rendbe tette a herceg szívét.

- Na és a kedélye? – húzta fel szemöldökét Byun királyné, gyanakvóan méregetve a fiatal doktort. – Évek óta nem volt ilyen.

- Erről már nem tudok nyilatkozni – hajolt meg enyhén, fél szemmel a kakukkos órára sandítva. – Ha megbocsát, királyném, ellenőriznem kell a herceget!

 Park Chanyeol hamar magára hagyta a már idősödő asszonyt. A férfinek meg kellett küzdenie azzal a ténnyel, hogy az érintetlen hercege többé már nem volt érintetlen. És azt rajta kívül senki sem tudta még, hogy az érintetlen herceg mennyire mohó tudott lenni, ha érintésekről volt szó.