Írta: Pakkson
Minho szinte két lábbal rúgja be az ajtót, ahogy betrappol Jisung lakásába. A kinti hideg már rózsaszín pírt csípett az arcára, a sapkája alól kilógó tincsei is teljesen átnedvesedtek már a rájuk olvadó hótól, mosolya mégis a füleiig ér. Ő már tudja azt, amit a fiatalabb, kék tincses fiú még csak nem is sejt.
- Jisung! – kezd kiabálni, ahogy elzárja a kinti hideg útját a benti meleghez. Nem tervezi levenni a cipőjét, így viszont nem tud a másik keresésére indulni a lakásban. Ha pedig a Mohamed nem hajlandó a hegyhez menni, akkor bizony a hegynek kell megemberelnie magát, különösen akkor, ha nem akar megsüketülni a másik kiabálásaitól. Fel is tűnik a koradélutáni időpont ellenére is pizsamát viselő, kócos fiú, a lábán egy puha mamusszal, a kezében pedig egy bögre meleg teával. Fáradtnak tűnik, de leginkább értetlennek. Nem számított az idősebbre, most mégsem tudja hova tenni, hogy az ott ácsorog a küszöb belső oldalán.
- Mit csinálsz te itt? – kérdi kissé meglepetten, bár a hangoskodás miatt már a konyhában is tudta, kire kell számítania.
- Jöttem, hogy kirángassalak a négy fal közül – ismerteti a célját, de a mosolya nem lankad, hisz ő már érzi a tervének zsenialitását, és biztos abban, hogy Jisung is fogja, amint összeáll neki a kép.
- Nem igazán terveztem ma kimozdulni – vallja be, de bele kell kortyolnia a teájába, hogy ne kezdjen el köhögni. Meg van fázva, így szinte esélytelennek látja, hogy a másik hadjárata sikerrel járjon.
- Uhh, ennyire elkapott a nátha? – kérdi Minho, ajkai egyre lejjebb görbülnek. Most, hogy így jobban megnézi a másikat, már látja, hogy meglehetősen sápadt, a szemei alatt sötét karikák pihennek, és talán egy kicsi fogyott is. – Tudod mit? Új terv, nem mész sehova. Mindjárt visszajövök, addig keress egy filmet. – Nem várja meg, hogy a fiatalabb reagálhasson, ugyanis amilyen hévvel megérkezett, olyannal távozik is.
Hosszú percek suhannak el a fejeik fölött, de az idősebb nagy nehezen mégis megérkezik, kezében egy vaskos szatyorral, amiben a világ minden földi jója megbújik. Így például egy jópár darab instant leves, két zacskó chips, néhány adag főzni való tea, egy békás gumicukor és még sok-sok más.
Lerúgja a bejáratnál a cipőjét, majd megindul a jólismert útvonalon a másik hálószobájába, ahol a kék hajú fiú hatalmasokat pislog a nagy zacskót látva.
- A boltban is hagytál valamit? – kérdi halkan kuncogva.
- Hogyne, elégedetlen vásárlókat – nevet fel Minho is, ahogy a kezében tartott holmikat a másik mellé helyezi az ágyra, majd elkezdi lehámozni magáról a télikabátját, a sálját és a sapkáját.
- Megcsinálok két levest. Addig nézd meg, hogy neked megfelel-e a film, amit választottam – mondja, majd gondosan belebújik a mamuszába, a vállára teríti az egyik pokrócot, és már el is indul a konyha irányába.
Minho letelepszik az ágyra, majd átfutja a megnyitott lehetőségeket. Leginkább mesék szerepelnek a kínálatban, ezen pedig muszáj elmosolyodnia. Szereti, hogy a másiknak kicsit gyermeteg lelke van. Soha nem tudná rávenni, hogy mondjuk megnézzenek egy horrorfilmet, de a Mulan jelenleg is ott virít a felsorolásban.
Eszméletlenül aranyosnak találja.
Mire a kék hajú fiú visszaér, addigra a film is csak indításra vár.
Lassan kucorodnak be egy nagy, kockás pokróc alá, kezükben a leveses bögréikkel és a pálcikáikkal.
- Mi volt az eredeti terved? – kérdi, ahogy az idősebbhez bújik.
- Korcsolyázni akartalak elvinni – vallja be, ahogy elindítja az esti programot jelentő Disney mesét – de úgy döntöttem, hogy ilyen állapotban nem kellene jégre menned.
- Zseni vagy, Sherlock – nevet fel a fiatalabb.
- Igyekeztem, Wattson.
Aztán? Összebújva, meleg levest szürcsölve, szerelmesen éneklik együtt a kedvenc betétdalaikat, amit természetesen mindegyikük kívülről fúj már.
A randi nem úgy sikerült, mint ahogy Minho eltervezte, de egyáltalán nem bánja, hisz nem az a fontos hol és mit, hanem az, hogy kivel csinálhatja, ő pedig el sem tud képzelni jobb embert maga mellé, mint a kék fürtös Jisungot.
Megjegyzés: Tudod, sokkal gyorsabban rájöttem, hogy kinek fogom ezt megírni, mint kellett volna. Szóval, drágaságom, így utólag is nagyon-nagyon boldog karácsonyt, és nagyon boldog új évet kívánok neked! Remélem, hogy minden rendben van veled!
Szeretlek! ♥
- Judit