Írta: Tallér Judit

*Jimin szemszög*

Lágyan simogatta arcom miközben a TV-t néztük az ágyban fekve. A nap már fent volt és sárgás fehéres fényben világított a szoba.

-Jó reggelt kedvesem.-csókolt meg. Csókjának soha nem tudtam ellenállni. Nem tudtam parancsolni a testemnek. Akartam őt mindennél jobban.

Egyik pillanatról a másikra felém magasodott és a hajamba túrva csókolt tovább. Másik kezével az oldalamat simította végig. De hirtelen az ébresztőóra véget vetett csókjainknak.

De J-hope egy laza mozdulattal lesöpörte az órát az éjjeliszekrényről, majd folytatta amit abbahagyott. Egy pillanatra abba hagyta és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam neki ellenállni. Átöleltem majd magamra húztam. Piszkosan rám mosolygott és a nyakamhoz hajolt majd elkezdte csókolgatni és harapdálni. Nem tudtam nem megállni hogy ne adjak ki valamilyen hangot.

Egyszer csak megint végig simította a kezét a derekamon és lágyan végig simított odalent... Egyre hevesebben vettem a levegőt és ez tetszett neki így egyre durvább volt.

Mozdulatai lágyak voltak de még is durvák. Egy idő után már szinte fájt, és egyszer csak valami keménnyet éreztem a odalent és lassan elkezdett mozogni. Mozdulatai egyre csak gyorsultak. Egyre durvább volt.

Ez ment órákon át mígnem rám omolva teljesedett be öröme és vágya. Egyik kezem a hátára tettem, a másikkal pedig a fejét simogattam.

-Remélem élvezted?-nézett fel rám mosolyogva.-Szeretnéd ha este megismételnénk?-mosolyodott el pajzánul s kezdte el csókolgatni mellkasomat. Hátra döntöttem a fejem és halkan kuncogtam,  de végig futott az agyamban egy hang.

„-Holnap délre gyertek be a próba terembe mert fontos megbeszélés lesz!”

Hangzott el a fejemben. Kicsit eltoltam a kedvesem fejét hogy rá tudják nézni az arcára.

-Mennyi az idő? -kérdeztem tőle.

-Tizenegy óra. -nézett rá a fali órára. -De mért? -kérdezte értetlenül.

-Nem emlékszel hogy tegnap mondta Namjon hogy menjünk be délre?!-kérdeztem tőle kicsit haragosan.

-Tényleg. -nézett rám. -Megyek és lefürdök. Jössz velem? -kérdezte kuncogva.

-Ez milyen kérdés volt? -kezdtem el én is kuncogni.

*Fél órával később*

Miután rendbe szedtük magunkat és felvettük a cipőnket meg a kabátunkat elindultunk a kocsihoz.

Mikor ki léptünk az ajtón akkor vettük észre hogy esik a hó ezért úgy döntöttünk hogy inkább gyalog megyünk be a megbeszélésre.

-Olyan gyönyörű vagy ahogy megragadnak a  hajadon a hópelyhek. -puszta meg homlokomat.

Mikor a cég elé értünk Taehyung egy kocsi mögül ugrott ki és hozzám vágott egy hó golyót mire J-hope utána rohant hogy megfürdesse a hóban.

Én elindultam befelé az ajtón mikor Taehyung félig fellökve rohant be az épületbe.

-Jól vagy? -fogta meg a kezemet J-hope.

-Én megvagyok de te hogy nézel ki? -fogtam meg a kabátját.

-Taehyung bele lökött egy hókupacba-nevetett. -De szerintem még a kabátom alatt is van hó. Sőt még a pólóm alatt is lehet. -rázta meg magát. -Na de inkább menjünk be mert le leszünk szidva.  

Mikor be léptünk a próba terembe a srácok egyszerre kiáltottak fel.

-Boldog első évfordulót!