Írta: Kósa Vivien
G-Dragon szemszöge: Idegesen nyomkodtam a telefont, valami visszajelzésre várva tőle. Már két napja még egy nyomorult üzenetet se tud írni. Értem én, hogy idol élet próbák, fanmeetingek, meg minden de akkor is. Én is az vagyok, s mégis ráérek. Holnap karácsony én már elterveztem szinte mindent és még írni se tud. Nagyokat fújtatva sétálok ki a teraszra és gyújtok rá. Elgondolkodom..... Hogy, hogy szerettem belé. A csodás hangjába, a mosolyába, a gyerekességébe, egyszerűen belé. Amint elszívtam a bűzrudamat visszasiettem a lakásba ugyanis hiába volt rajtam kabát, úgyis éreztem, hogy majd megfagyok. Leültem a nappaliba, hogy nézzek valamit, de persze csak a szokásos karácsonyi műsorokat adták. Az egész tévénézős ötletet feladva csoszogtam a konyhába, hogy megetessem Ai-t. A kis dög dorombolva bújt a lábamhoz. Odaadtam neki a szokásos adagját, majd leültem az asztalhoz és vártam. Várakozás közben újra felhívtam de megint csak kisípolt. Mindent feladva mentem el a szobámba, hogy pizsamát kereshessek és elinduljak zuhanyozni. Miután mindent összeszedtem a fürdőbe siettem, s hosszan lezuhanyoztam. Jól esett a forró víz fáradt testemnek és görcsös izmaimnak. Fürdés után felöltöztek majd a vacsorát kihagyva bújtam ágyba. Nagyon sokáig nem nyomott el az álom és csak rajta gondolkodtam. Aztán valahol éjféltájt már a gondolkozásba is belefájdult a fejem, így sikerült elaludnom.
/REGGEL/
Idegesen ültem fel a csengő zavaró hangjára. Kiszálltam az ágyból majd egy köntöst felvéve az alsó szintre siettem ajtót nyitni. A csengő irritáló hangjához most már kopogás is társult ami azt jelentette, hogy a kint lévő személy már nagyon a házamban szeretné tudni magát.
-Jövök már-kiabáltam a lépcső legalljáról.Az ajtómban nem a barátom de még csak nem is egy ismerősöm állt.-Öhmm segíthetek?-kérdeztem zavarodottan.
-Maga Kwon Jiyong? Csomagot hoztam. -mosolygott rám a 30-as éveiben járó férfi.
-Én vagyok-bólintottam értetlenül.
Ki küldhet nekem csomagot? Anyáék nem, velük már átestünk az ajándékozás folyamatán, a fiúkkal úgyszintén.
-Itt írja alá-tolt elém egy lapot amit aláfirkantottam.
-Köszönöm, további szép napot, Kellemes Ünnepeket-nyomott a kezembe egy dobozt majd távozott.
Az ajtót becsapva siettem a nappaliba, hogy kibonthassam mi az. Még név se volt rajta.....A dobozt kinyitva egy aranyos bekeretezett képsort találtam és egy levelet.
Szia Hyung! Gondolom ideges vagy amiért nem hívtalak, de nem szerettem volna elrontani a meglepetést...Tudod először nem tudtam mit adjak neked de Jin segítségével megtaláltuk a legjobb ajándékot neked.. Remélem tetszik.. Boldog Karácsonyt Hyung! Szeretlek: Jungkook
A sorokat olvasva akaratlanul is bekönnyeztem. Végignéztem a fotókat amik között az első randinktól egészen a múlt heti találkozásunk így voltak képek beillesztve. A telefonomat megtalálja azonnal tárcsáztam Jungkook számát. A harmadik csöngésre felvette.
-Hyung?-kérdezte azon a nagyon aranyos hangján,amit úgy imádok.
-Szia Jungkookie-mosolyodtam el habár ő ezt nem láthatta. -Tetszett az ajándék?-érdeklődött és a telefonon keresztül is hallottam mennyire izgul válaszomtól.
-Imádtam. Nagyon aranyos és illik hozzánk. Mondd odaadnád egy percre Jint?-kérdeztem.
-Miért?-rémült meg azonnal.
-Csak szeretnék kérdezni tőle valamit-nyugtattam meg.
-Jin,Hyung beszélni szeretne veled-kiáltotta Kook.
-Itt vagyok, Szia Jiyong-halottam meg a csapat legidősebb tagjának hangját.
-Szia Jin.. lenne egy kérdésem.. Tudom, hogy karácsony van és együtt szeretnétek tölteni a csapattal de nem engednéd el velem Kook-ot vacsorázni.. Már foglaltam asztalt.-magyarázkodtam.
A telefon túloldaláról sokáig a csend és pár hümm-ögés hallatszott.
-Elengedem. Egész héten keményen dolgozott és végig arról beszélt mennyire hiányzol neki. Töltsetek el egy kis időt kettesben.. DE este 10-re érjen haza-fejezte be mondandóját.
-Köszi Jin-vigyorogtam mint a vadalma mert alig vártam, hogy 6 óra legyen, találkozzunk és én is átadják az ajándékom.
-Nincs mit. De visszaadom mert a maknae már itt toporog-nevetett mire én is elkuncogtam magam.
-Visszajöttem-hallottam meg az imádott hangot-Miről beszéltetek?-kíváncsiskodott.
-Majd meglátod. A lényeg, hogy hatra legyél kész és úgy öltözz, hogy étterembe megyünk-figyelmeztettem játékosan.
-Úristeen hyung elmegyünk valahova??-visított-Ez annyira jó, olyan rég találkoztunk, annyira hiányoztál-halkult el a hangja.
-Igen elmegyünk. Te is hiányoztál. De most te még tölts el egy kis időt a fiúkkal. Addig én leellenőrzöm minden úgy van, ahogy lennie kell. Rendben?
-Rendben hyung-válaszolta.
-Nagyon szeretlek. 6-ra ott vagyok. Szia-tettem le a telefont miután Jungkook is elbúcsúzott.
Az óra még csak tíz órát mutatott így nyugodtan dobtam magamnak össze egy egyszerűbb reggelit, és éreztem meg Ai-t. Miután végeztem felindultam az emeletre kiválasztani a megfelelő ruhákat. Végül egy fekete öltöny-fehér ing kombinációnál döntöttem. A ruhákat az ágyra készítve hagytam és elvonultam fürdeni, hogy a megfelelő időre friss és élettel teli legyek. Miután lezuhanyoztam és a hajamat is megcsináltam, feltettem egy apró alapozót. Csak úgy megszokásból. Ijedten konstantáltam, hogy igen sok időt töltöttem a fürdőben ugyanis fél hatott ütött az óra. Az öltönyt magamra kapva, Jungkook ajándékát a zsebembe süllyesztve mentem le, hogy az ajtó bezárása után távozhassak. A BTS dormja szerencsére nem volt olyan messze a házamtól, így nyugodtan vezethettem. Már az utca végéről láttam, hogy 2 személy a kapuban várakozik. Közelebb érve láttam, hogy egyik életem szerelme a másik pedig a banda legidősebb tagja. Óvatosan gurultak be eléjük, de alig állítottam le a kocsit Jungkook már pattant is be.
-Hyuung úgy hiányoztál-ölelt meg szorosan amit azonnal viszonoztam.
-Te is nekem-mosolyogtam rá és apró puszit nyomta vattacukor ízű párnácskáira, mire elpirult. Kis aranyos. Jin az ablakon kopogtatva jelezte, hogy szeretne valamit mondani így az azt letekerve néztem rá Kook-on áthajolva.
-Mint mondtam 10-re hozd haza és nagyon vigyázz rá-mondta mire bólintottam.
-Az életem árán is.
-Akkor jó-mosolyodott el lágyan-Vigyázattok magatokra és érezzétek jól magatokat. Sziasztok-integetett amikor beindítottam a motort. Az étteremig tartó úton Jungkook lelkesen mesélte el azt az egy teljes hetet amíg nem találkoztunk. Én végig mosolyogva figyeltem rá és apró hozzászólásokkal tudatták vele, hogy figyelek rá.
-Megérkeztünk-parkoltam le az étterem előtt amit csak kettőnknek béreltem ki egész napra.
A kocsiból kiszállva összekulcsolt ujjakkal sétáltunk a bejáratig. Az egyik kedves személyzet tag beengedett és a legszebben kidíszített asztalhoz vezetett minket.
-Itt csak ketten leszünk?-kérdezte Jungkook miközben kabátját vette le.
-Igen-mosolyogtam rá.-Mit szeretnél enni?-kérdeztem oda tolva neki az egyet asztal közepén pihenő Étlapok közül.
-Szeretnék...Kimchis ráment-csillantak fel a szemei az étlap tanulmányozása közben-És..bibimbapot-emelte rám gyönyörű íriszeit.
-Rendben-Intettem a pincérnek aki a rendelésüket felvéve eltűnt a konyha ajtó mögött. Az ételt viszonylag hamar kihozták. Jungkookal csendben elfogyasztottuk, majd ideges álltam föl... -Jungkookie-sétáltam széléhez miközben zsebembe nyúlva kutattam az ajándék után.
Ujjaim hamar kitapintották, mire megkönnyebbült sóhajt hallattam.
-Tudod nagyon sok mindent köszönhetek neked. Miattad vagyok olyan boldog és felszabadult most, amilyen vagyok. Sosem éreztem ilyen jól magam senkinek a társaságában mint a tiédben. Szeretném ha tudnád, hogy nagyon szeretlek és boldog vagyok, hogy vagy nekem...Úgyhogy Jeon Jungkook lennél az a személy aki továbbra is mindig be aranyozza a napomat? Lennél az a személy aki mellett önmagam lehetek. Lennél a férjem?-ereszkedtem fél térdre. Jungkook könnyes szemekkel kapkodta tekintetét köztem és a kinyitott kék bársony dobozka között.
-Igen-ugrott a nyakamba félig mosolyogva félig nevetve
.Éreztem, hogy a sós könnyek az én látószerveimet is ellepik a kifejtett szóra. Igent mondott nekem. Életem szerelme igent mondott nekem. Erősen magamhoz szorítva fújtam ki a benntartott levegőt, majd magamtól picit eltolva húztam fel ujjára a gyűrűt.
-Tökéletes-suttogtam, majd szerelmes és szenvedélyes csókot nyomtam Jungkook puha párnácskáira.
Kijelenthetem, hogy ez életem legszebb karácsonya.
